Isten törvénye a szeretet. Azért éltek, hogy megtanuljatok szeretni. Azért szerettek, hogy megtanuljatok élni. Az embernek nincs szüksége más ismeretre.
És mi mást jelentene szeretni, mint azt, hogy aki szeret, egyesüljön a szeretettel, mindörökre magába olvasztva azt? És mi mást jelentene szeretni, mint azt, hogy a kettő – szeretni tudó és a szeretet – eggyé váljon?
Mit vagy kit kell szeretnünk? Tán válasszunk ki az élet fájáról egy levelet, és öntsük rá szívünk minden szeretetét?
De akkor hol marad az ág, amely a levelet növesztette? Hová lesz a törzs, amely az ágat létrehozta, és a fa kérge, amely a fa törzsét védi?
És hol vannak a gyökerek, amelyek táplálják a fa kérgét, törzsét, ágait és minden levelét?
Hát a föld, a talaj, melyből a gyökerek kihajtottak – mit mondjunk a földről? És mit a napról, a tengerekről, a levegőről? – melyek nélkül a föld nem élhet, nem táplálhat, nem növeszthet gyökereket.
Ha a fa kis levele megérdemli, hogy szeressétek, megérdemli-e az egész fa, amely nélkül nem léteznének a levelei sem? A szeretet, amely az egészből kiszakít egy darabkát, eleve szenvedésre ítéli magát.
Azt mondjátok: „De egy fának nagyon sok levele van. Vannak szépek, olajzöldek, egészségesek, és vannak elsárgult, fonnyadt, beteg levelei is. Egyesek gyönyörűbbek a többieknél, míg mások egészen csúnyák. Némelyek óriások, mások törpék. Hogyan tehetjük azt, hogy ne válasszunk közülük?”
Akkor azt mondom nektek: a beteg halványakból származik az egészségesek virulása. És még azt is mondom nektek: a csúnyaság ugyanazon a palettán született, ahol a szépség, ugyanazzal a festékkel és ugyanazon ecsettel festették. És a törpe nem lenne törpe, ha termetének hiányzó részét nem adta volna oda az óriásnak.
Ti vagytok az élet fája! Ne tépjétek szét a fát, ne osszátok meg azt, ami egy.
A gyökereitek ott vannak mindenhol: ágaitok és leveleitek mindenütt virulnak. A ti gyümölcsiteket ízleli minden száj. Bármilyen ízük is van, ezek a ti gyümölcseitek; bármilyenek a leveleitek és ágaitok – ezek a ti leveleitek és ágaitok. És a fa gyökerei a ti gyökereitek. Ha azt akarjátok, hogy a fa édes, zamatos gyümölcsöt teremjen, ágai erősek, levelei zöldek legyenek, tudjátok mindenkor, nem mindegy, mivel öntözitek a gyökereit. Ügyeljetek hát a gyökerekre! A fa gyökerei a ti gyökereitek is.
A szeretet az élet éltető ereje. A gyűlölet a halál mérge – elfojtott szeretet, mely épp úgy akadályozza a friss életerő áramlását, miként egy rög, vagy torlasz állja útját a testben a vérnek. A test beteggé válik, ha a vér megfagy az erekben. A gyűlölet épp akkora veszedelmet jelent a szeretet számára, mint egy rög a vér szabad áramlására.
Egy sárga levél az élet fáján csak azért, olyan, mert nélkülözi a szeretetet. Ne az elsárgult levelet hibáztassátok.
Egy elszáradt ág csupán egy szeretetre szomjazó ág. Ne a fonnyadt ágat hibáztassátok.
Gondoljatok inkább a saját szívetekre, mely csak keveseknek adta az élet éltető erejét. Míg egynek adta, a többitől megvonta a szeretetét – ekképpen megtagadta azt magától is.
Nem lehet másképpen szeretni, csak ha saját magunkat szeretjük. Egyetlen lény sem valóságos, csak az, amelyik mindent magához ölel.
Nem szenved az, ki megtalálja saját igazi lényét, mert ő a szeretet aranykulcsa.
Ha mulandó lényt szerettek, mulandó lesz a ti szeretetetek is. A férfi szeretete a nő iránt nem a szeretet. Annak csak távoli visszfénye. A szülők szeretete a gyermekük iránt csak a szeretet templomának a küszöbe. Ha nem szeret minden férfi minden nőt, és minden nő minden férfit; ha nem szülője minden szülő minden gyermeknek, és nem gyermeke minden gyermek minden apának és minden anyának, addig csak hús tapad a húshoz, és csont ragaszkodik a csonthoz, de ezt sohasem illethetitek a szeretet szent nevével. Ez istenkáromlás volna.
Nincs egyetlen barátotok sem addig, amíg egy valakit is az ellenségeteknek tekintetek. A szív, amely szállást ad a gyűlölködésnek, hogyan is lehetne biztos menedéke a barátságnak?
A gyűlölni képes szív sohasem ismeri meg a szeretet örömét. Ha minden dolgot az élet éltető erejével tápláltok is, de egy kis féregtől megtagadjátok azt, akkor ez a kicsiny féreg egyedül képes lesz megkeseríteni az életeteket.
Mert amikor valakit, vagy valamit szerettek, akkor valójában saját magatokat szeretitek.
Ugyanígy ha valakit, vagy valamit gyűlöltök, akkor valójában csak saját magatokat gyűlölitek.
Mert amit gyűlöltök elválaszthatatlan attól, amit szerettek, mint az érem két oldala.
Egy-egy levél vagytok az élet fáján, tudnotok kell: egy levél sem több a másiknál, csak másmilyen; egy levél sem élhet a többi nélkül, és ami összetartja őket, ami fákká növeszti a leveleket, az az élet éltető ereje – a szeretet.
Mikhail Naimy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése